David Marcelo Pizarro Cortes

Született: 1979. szept. 11.

Magassága: 170cm

Súly: 65kg

bemutatkozás profi futbalistaként: 1997- Santiago Wanderers 47mérk./3 gól

19 évesen hívták be először a válogatottba

1999 nyarán igazolt az Udinéséhez

bemutatkozás: aug. 29. – 2 év alatt 9-szer kapott játéklehetőséget

legnehezebb időszaka az Udinésénél, amikor Gigi De Canio lett az edző, akivel Marcelo nem jött kitúl jól.

2001. januárjában visszatért Chilébe.

több lehetőséget akkor kapott az Udinésében, amikor Luciano Spalletti lett az edző: 82 mérk./12 gól Spalletti ezt mondta róla: „David egy gyorsabb Zidane”

A 2004/05-ös idényben az Udinésével részt vettek a BL-ben is.

Arrigo Sacchi többször megpróbálta a Real Madridhoz csábítani, de nem ő nem ment.

2005 nyarán igazolt az Interhez, de nem sokszor került a kezdőbe. A bajnokságban 24 meccsen 1 gólt lőtt, a BL-ben pedig 8-szor lépett pályára.

Spalletti hívására aug. 19-én érkezett Rómába.

A La Roma /olasz újság/ által készített riport Pizarroval. 2008 Szeptemberi kiadás.

La Roma: Valparaisoban született, Salvador Allende városában, akit a chilei demokrácia atyjának tartanak. […] De Vińa del Morban él, ahol szépek az emberek, ahol két fontos fesztivál is van évente: egy zenei és egy filmfesztivál. „Vińának több mint 300 000 lakosa van, hosszú strandjai, kellemes és minőségi életet biztosít, amit nem lehet elfelejteni. Ha nem ismered Chilének ezt a részét, a Quinta Regiont, akkor nem ismered Chilét sem.” David Marcelo Pizzaro Cortes szeptember 11-én lesz 27 éves. A kereszt- és a vezetékneve közötti nevek jelentése: David – egy apró ember, aki a Bibliában minden előjel ellenére legyőzte Góliátot, Pizarro – a spanyol Trujillo, felfedező, aki bátorságáról és kegyetlenségéről híres, az első európai, aki átkelt a Panama-szoroson, meglátta a Csendes-óciánt, és ő hódította meg az Inka Birodalmat, Cortes – Kuba ura, Mexikóváros első kormányzója. A római játékosok, akik szeretik az összefüggések játékát, nem találtak jobbat. Mégis ő a „középpálya ütemadója”, aki Luciano Spalletti szerint a Roma ereje, van egy szilárd elhatározása, néhány mondatban. […] „Mindnyájunknak úgy kell gondolkodnunk, mint Gattusonak”. Ez az Inter ez tömör meghatározása, ahol nemrég játszott. „A fekete-kékek mindenesetre erősek, elég csak jót tenni a pályán.” Spalletti, aki az „El Pek” (aprócska, picúr) becenevet adta neki […] kommentár nélkül nevet rajta. Képes magában gondolkodni „igen, nem vagyok magas, de azért látszódom” […]. „Ha kell beszélni, beszélek, lényegretörően, de ajánlatos megborotválkozni (???). A tényekről kell beszélni a fociban csakúgy, mint az életben”.

LR: Valparaiso a te városod. Beszélnél arról a városnegyedről, ahol megszülettél, a színek és az ízek atmoszférájáról? Hogyan él ott egy chilei?

Pizarro: Az én városnegyedem? Gyönyörű! Gyönyörű, mint a gyermekkorom, amelyre nosztalgiával emlékszem vissza. Rendkívüli szüleim voltak, akik az élet értékeire tanítottak. […]. Halász családból származom, mindegyik nagybátyám és a nagyapám is halászok voltak. Kezdetben apám is csónakkal járt halászni, de soha sem hivatásszerűen. A többiek a tenger gyermekei.

LR: Soktagú család?

Pizarro: Az enyém nem, csak két lánytestvérem van. A bővebb családhoz kb. 70 ember tartozik. Az esküvőm utáni ünnepségen mind ott voltak.

LR: Mikortól született meg benned az elhatározás, hogy focizni fogsz?

Pizarro: Kiskoromtól kezdve. Kilenc éves koromban kezdtem járni a Caturritosba, a Santiago Wanderers iskolájába. Akkor kezdtem játszani, és soha nem hagyom abba.

LR: A családból senki nem próbált a halászmesterségre rábeszélni?

Pizarro: Apám és anyám is inkább a focira bátorítottak. Meccsekre jártunk, a legfőbb támogatóim ők voltak.

LR: Bemutatkozás az első csapatban? 

Pizarro: Éppen betöltöttem a 16. évemet. Ez egy különös mérkőzés volt. Az első 45 perc után 1-1 volt a Temuco ellen, a második félidőben léptem pályára. A végén 4-2-re nyertünk. Egy álomnak tűnt ez a pillanat, amire vártam. Ezután nem igazán tudtam elaludni, forgolódtam az ágyban és gondolkodtam. […] Nem voltam ideges, de különös jelentőséget tulajdonítottam ennek a pillanatnak. Nem hibáztam, minden jól ment, nem volt okom a panaszra.

LR: Volt példaképed? És ha igen, az milyen volt?

Pizarro: Őszintén szólva, édesapám az én példaképem. Ha viszont a fociról beszélünk, akkor a csodálatraméltó Brian Laudrup. De nem akarom őt utánozni. […] Nem szeretem az összehasonlítgatásokat. Pedig támogatom, hogy a mai fiatalok példaképet válasszanak maguknak. 

LR: Az első alkalom, amikor elhagytad Chilét?

Pizarro: 1999-ben, az Udinéséhez mentem Udinébe. Boldoggá tett, hogy egy európai, egy olasz klubba mehettem. Pedig milyen hideg van Udinében! Éppen, hogy megnősültem, megérkeztem a feleségemmel, és nem volt könnyű. Idegen volt az éghajlat, a környezet, az egyedüllét, nem volt velem a család. […] Két lábbal álltam a földön, reálisan szemléltem a dolgokat, azaz pont ellenkezőleg, ahogy a futballisták általában, akik szinte egy másik világban élnek. […] Én először egy személyiség akarok lenni. Emberségemről soha nem akarok lemondani.

LR: Mit kínált Olaszország?

Pizarro: A nyugalmat. Olaszországban ma nyugodt az élet, jól élnek az emberek. Megbecsülnek minden napot. Belülről látják a dolgokat, a TV segítségével sok ezer km távolságról látunk háborút, zűrzavart, szegénységet. Itt igazán derűs az élet. Chilében is jó mostanság: távol a háborútól, Chile kikerült a gazdasági válságból. Elmúltak azok az idők, amelyekre jobb nem gondolni.

LR: Emlékszel valamire Pinochet diktatúrájából?

Pizarro: A nép belekerült egy helyzetbe. Allende halála után fekete korszak következett. A chieliek, a szüleim, a családom mind a szabadságért küzdöttek. És most, amikor elérkezett szeptember 11.-e, Moneda tragédiájára emlékeznek, az elnök halálára. […] Létezik azonban sajnos egy kisebbség, Pinochet pártja, de ez egy apró párt. A chileiek többsége imádja a szabadságot. Senki sem gondolhat a sötét idők visszahozatalára, arra az időszakra, amikor az emberi élet semmit sem ért.

LR: És igaz az, hogy a chileiek kevés jelentőséget tulajdonítanak a pénznek?

Pizarro: A pénz mindenki számára fontos. Egy olaszországi fizetésből egy chilei család jól megélne...

LR: Határozottságod a pályán ebből az öntudatból ered?

Pizarro: Úgy hiszem, igen. Ez a chilei karakterem. Amikor játszom, nem feledkezem arról, hogy fényesítsem hazám labdarúgásának hírnevét, amely alacsonyabb színvonalon van, mint az argentin és a brazil.

LR: Térjünk vissza abba az olasz városba, ahol játszottál. Udine után Milánó, az Inter. Nem hiszem, hogy az égbolt nagyon különbözne…

Pizarro: Az ég szürke és felhős. Ezek Udine színei, nem lenézve Friulit , ahol a két gyermekem megszületett: Davca (Pizarro szülei neveinek a rövidítése: David és Carolina) négy éves és Bastian kettő. Milánóban jó volt a klíma. Maradtam, edzettem, játszottam. […]

LR: És Moratti elnök? Valóban a játékosainak az apja?

Pizarro: Moratti egy elnök-apa. Talán túlságosan is. Figyelmes a játékosaival, a pályán és a magánéletben is. Igaz szeretettel szeret, beszél veled, meghallgat. Ez néha jó, de sok esetben rossz. Ez attól a személyiségtől függ, akihez éppen fordul. Mindenesetre Moratti egy kitűnő ember, akiben bízhat az ember.

LR: Hány barátod volt az Interben?

Pizarro: Cordoba, Materazzi, Toldo, Samuel…de a többiek is.

LR: Elégedett vagy Rómában?

Pizarro: Boldog vagyok. Hét felhős év után kisütött a nap. Nagyon jó kedvem van, hogy győzünk a többiekkel és Spallettivel. Felfedeztem a várost, mely tele van történelemmel és művészettel, mindenki azt mondja, hogy a világ legszebb városa. És aztán a római játékosok. Marceloval (Salas) és Samuellel beszéltem. És a Roma szurkolói is teljesen dél-amerikaiak. […] és átkarolják a csapatot a szeretet tengerével. Kezdem hinni, hogy van értelme.

LR: Luciano Spalletti?

Pizarro: […] Megbecsülés és meggyőződés. […] Mit kívánhatok neki, mindannyiunknak, a szurkolóknak? Szeretném, ha a nap, amely beragyogja Rómát, beragyogná a Roma pályáját is.

LR: Gondolod, hogy Olaszország méltán lett világbajnok?

Pizarro: Igen. Az első meccsek voltak a legfigyelemreméltóbbak, aztán egyre jobban játszottak, a legjobb focit játszották. Ma a futball nem teszi lehetővé, hogy bizonytalanság nélkül válaszd ki a világbajnokság legjobbját. Ma bármely játékos dönthet (el meccseket), a csapat a legfontosabb. Például Olaszországnak volt egyszer egy Grosso-ja, egyszer egy Totti-ja, egyszer egy Pirlo-ja stb. Olaszország, mint a legjobb csapat, megérdemelte a győzelmet.

LR: Mit gondolsz a sárga-bordók öltözőjéről? Spalletti a szíve?

Pizarro: Ismétlem: nagyon boldog vagyok a pályafutásom miatt. Örömet és felelősséget érzek. Sőt, újrakezdtem olaszul beszélni, mert az Interben inkább spanyolul beszéltünk. Valóban Spalletti tartja leginkább a csapatot. Ő így dolgozik. Az öltözőben pszichológus, a legdrágább főleg, amikor eltéved (???) és szüksége van […]. …sérelem? …egyenként és együtt (???). A pálya és az öltöző, ahol sok időt töltünk, a mi második otthonunk.

LR: Mit kívánsz magadnak?

Pizarro: […] Meg akarom valósítani az álmaimat (???). Szeretem elvállalni a felelősséget. Határozott a pulzusom, és alacsony fejjel megyek előre (???), mint általában a chileiek. Végigmegyek az úton, még ha ez keserves is lesz. Mindent kiadok magamból. Tiszteletet az emberek, a csapat és saját magam irányába is. Egyszóval, semmit nem kérek ajándékba.

LR: A posztodon, ahol játszol, a 7-es mezben, ez jó?

Pizarro: […] 10-essel érkeztem Olaszországba, most lejjebb csúsztam. Ha így haladok, a kapuban találom magam. Csak vicceltem! Úgy gondolom, hogy ez a poszt nagyon is nekem való, a lehető legjobb.

LR: Ha elmehetnél az ideális kirándulásra, hova mennél legszívesebben?

Pizarro: Vińa del Marba.

LR: Ha egy nőnek kellene virágot adnod, melyiket választanád?

Pizarro: Fehér rózsát.

LR: Kőltő, mint minden chilei?

Pizarro: A hazai költészet romantikus, és hozzátartozik a világunkhoz. A hazámnak van egy „pajzsa”, ebben az értelemben, egy valódi szimbólum: Pablo Neruda. Ő az első. A többiek csak utána jönnek.

Ha hibát találsz nem lehetetlen, mert nem profi tolmács készítette. A munkát köszönöm kedves tanárnőmnek Alberti Csillának!

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!